Eltékozolt tehetségek: Alexandr Kokorin

2019. október 10. - Faludi Kiss Ákos

Olyan labdarúgók pályafutása kerül terítékre a többrészes sorozat részeként, akiket tehetségük jóval többre predesztinált, mint amilyen karriert végül magukénak tudhatnak. Az első rész egy aktuális esetről szól, melynek főszereplő az oroszok tehetséges játékosa, Alexandr Kokorin. Számára még van remény, hogy rendbe tegye a karrierjét, de ehhez gyökeres változások kellenek!

1539090611_776929_noticia_normal.jpg

Sportra született

Valuyki, közel az ukrán határhoz, egy mindössze 35 ezer fős orosz város. Itt látta meg a napvilágot Alexandr "Sasha" Kokorin 1991-ben. Már gyermekkorában megismerkedett a labdarúgással, illetve a boksszal. Mind a kettőben tehetségesnek bizonyult. Elsősorban mostohaapja szorgalmazta a labdarúgást, akinek szenvedélye volt a labdajáték. 

Felkeltette a Szpartak Moszkva játékosmegfigyelőinek érdeklődését is, azonban hiába utazott a 9 éves Kokorin 750 kilométert Moszkvába, végül nem jött össze a szerződés, ami egy mély nyomott hagyott benne. A Lokomotiv játékosa lett, megfogadta; soha az életében nem ölti magára a Szpartak mezét. Milyen mély az utálata a Szpartakkal szemben? Pályafutása során tétmérkőzésen az ő kapujukat terhelte a legtöbbször a góljaival!

A Lokomotiv Moszkvánál eltöltött 7 éve alatt egyértelművé vált a vezetők számára, hogy óriási tehetséggel van dolguk. Egykori edzője, Valery Staferov kiemelte a küzdeni tudását, technikai képzettségét és akaratát, aminek köszönhetően kiemelkedett a korosztályából. Az anyagiak azonban közbeszóltak: 16 évesen elfogadta a Dinamo Moszkva ajánlatát, akik az első csapatban való részvételt és zsíros szerződést kínáltak neki. 

Mindössze 17 évesen bemutatkozhatott az orosz első osztályban, rögtön egy góllal. Szerencséje volt, mert a Dinamónál teret engedtek a tehetségeknek. Andrey Kobelev mindössze 39 éves edzőként már második idényét taposta a felnőttcsapatnál. Kokorin első bajnokiján rajta kívül a padon csak 23 éven aluli játékosok ültek, ráadásul szerencséje is volt a fiatal tehetségnek.

A kezdőben szereplő Fedor Smolov (18 éves volt ekkor) megsérült az első játékrészben, majd jött Aleksandr Dimidko, de félidőben őt is le kellett cserélni sérülés miatt. Eljött Kokorin nagy pillanata, akinek kevesebb, mint 27 perc kellett, hogy 17 évesen az orosz bajnokság legfiatalabb gólszerzőjévé váljon. 

Az első három év azonban nem volt egyszerű számára. Többször is kacérkodott az eligazolás gondolatával, mivel nem a posztján játszatták. Egyfelől ez a "tumultusnak" is betudható, hiszen akkoriban a moszkvai csapatban játszott az orosz válogatott csatára, Aleksandr Kerzhakov, majd az 52-szeres német válogatott, Kevin Kuranyi is. Ezt csak tetézte, hogy nem ápolt jó kapcsolatot Miodrag Bozovic edzővel sem, de 2013-ra javult a helyzet. 

Ekkor már a keret tagja volt Dzsudzsák Balázs is, ambiciózus célokkal vágott neki a szezonnak a moszkvai klub. Végül nem sikerült bajnoki címet nyerniük, de még a dobogó sem lett meg. Dan Petrescu volt az edző, aki csatárként számított a fiatal támadóra. Ezt Sasha 10 góllal hálálta meg a bajnokságban. Kiváló szerződést írt alá a csapattal, mely tartalmazott egy 19 millió eurós kivásárlási záradékot is. 

Mindössze két hónap erejéig 2013-ban az Anzhihoz igazolt, de egy sérülés és a "népharag" megakadályozta, hogy pályára lépjen. A Dinamo szurkolói árulónak tartották, miután kiderült, hogy 4 millió eurót kereshetett volna az Anzhinál. A rövid kitérő után azonban ezt is sikerült megfejelnie, hiszen mindössze 22 évesen aláírt egy 5 millió euróról szóló szerződést. Ezzel megkezdődött Kokorin vesszőfutása. 

Bajt hozott a pénz

Kokorin már 10 évesen egymagában élt Moszkvában, mikor a Lokomotiv utánpótlásánál játszott. Nem engedhette meg magának a luxust, egészen az új dinamós szerződéséig. Amikor 22 évesen aláírta az 5 millió euróról szóló kontraktust, egycsapásra a bajnokság harmadik legjobban fizetett labdarúgójává vált. Ami még inkább ellenérzést váltott ki, hogy ezzel a legjobban kereső orosz labdarúgó lett. 

Mindezt úgy, hogy a válogatottban nem remekelt. A szerződését megelőző 13 mérkőzésen mindössze egy gólra volt képest. Azonban Luxemburg és Izrael ellen két találkozón háromszor köszönt be, vezére volt Fabio Capello nemzeti tizenegyének. A világbajnokságra kijutott a Szbornaja, ahol nem játszott rosszul, de már ekkor érződött, hogy valami nincsen rendben Sashával. 

Luxusautók, magángép, nyaralások, de mivel szállította a gólokat, ezek kezdetben senkit sem érdekeltek. Mondván, fiatal, szórakozik, nincsen ezzel semmi probléma. A világbajnoki kiesést követően a magángéppel távozott a tornáról, nem sokkal később pedig két sztriptíztáncosnő ölelése közben készült róla kép, mialatt énekes barátnője várta otthon. 

Vízválasztó volt 2015 a karrierjében. A Dinamónál gond volt az anyagiakkal, Kokorin pedig szintet szeretett volna lépni. Több angol klub is bejelentkezett érte, köztük a Manchester United, Tottenham és az Arsenal. Utóbbi együttessel majdnem megállapodás született, de Kokorin nem akart belemenni az egy évig tartó kölcsönbe, majd az Arsenal részéről a vásárlási opcióba, mondván azonnal ott akarja hagyni végleg a Dinamót.

Türelmetlensége végül a Zenit karjaiba sodorta, ahol az FFP értelmében alaposan megvágták a fizetését. Első évében nem volt meggyőző a szentpétervári csapatnál, de a botrányok csak ezek után kezdődtek. Az Európa-bajnokságon teljesen szétesett a Szbornaja, utolsó helyen végeztek a csoportjukban. Ezt Kokorin és csapattársa, Pavel Mamaev alaposan megünnepelték. 

Monte-Carlóban kirúgtak a hámból, 80 millió forintértékben folyt a pezsgő, de ezt a Zenit vezetősége sem tűrte szó nélkül, egyből a tartalékokhoz száműzték. Az újdonsült edző, Mircea Lucescu azonban bízott benne, aminek az eredménye egy bajnoki bronzérem volt, míg az Európa Ligában nyolc mérkőzésen négy találat. 

Hihetetlen fizikai adottságokkal rendelkező játékos. Csak rendet kell tenni a fejében. Olyan, mint egy gyermek, mindig nevet - mondta róla edzője, Mircea Lucescu. 

Oroszország szerte tudták róla, hogy tehetséges, csak koncentráltnak kell lennie és akkor bármire képes lehet. A Zenit új elnöke, Sergey Fursenko nagy rajongója volt Kokorinnak, egyből csapatkapitánnyá avanzsált Sasha a regnálása idején.

Nagyra tartom Kokorint, nagyon tehetséges játékos. A labdarúgáson kívüli problémáit félre kell tennie, Oroszország legjobb labdarúgójává vállhat - mondta róla Fursenko. 

Az újbóli sikerek 2018 elejéig tartottak. Ekkora egy sérülés húzta ketté a számításait. Kokorin számára több motiváció is volt, ebből az egyik a közelgő hazai rendezésű világbajnokság, mindeközben édesapa lett, mondhatni, hogy lenyugodott. A sérülés viszont elvágta őt a hőn áhított tornától, míg csapattársai a negyeddöntőig meneteltek, addig ő otthon lábadozott. Jó barátja, Pavel Mamaev szintén kimaradt a világbajnoki keretből. 

A Zenit Kokorin kiválásával elvesztette minden reményét a bajnoki címre, még a dobogóról is lecsúszott a hajrában és csak az ötödik helyet szerezték meg. Sasha jól játszott sérüléséig, sokat segített rajta, hogy edzője, Roberto Mancini kötetlen szerepkörben számított rá, kiteljesedhetett a tehetsége. A sérülésből a szezon rajtjára felépült, majd jött az ominózus este. 

Kokorin, Kokorin, mit tettél?!

A Krasnodar elleni bajnokin 2-1-es sikert aratott a Zenit, ellenfél soraiból pedig épp az a Pavel Mamaev rúgta a gólt, aki Kokorin országos cimborája. Egyikük sem kapott meghívót a válogatott soron következő mérkőzésére, ezért úgy gondolták, belevágnak fényes nappal az éjszakába. Reggelig tartott a mulatozás, majd egy parkolóban rugdosták autókat, mikor egy férfi kérdőre vonta a két játékost. 

Kokorinék helyben hagyták az illetőt, majd a közeli kávézóban folytatták a botrányos viselkedésüket, aminek a kereskedelmi minisztérium koreai származású hivatalnoka látta kárát. Székkel ütötte őt Kokorin, amiről videófelvételek is készültek.

Kezdetben 4-5 éves letöltendő börtönbüntetésről cikkeztek, majd 2019 májusában Kokorint 18, míg Mamaevet 17 hónapos letöltendőre ítélték, amibe az előzetes időtartama is beleszámított. Jó magaviseletük, illetve a belgorodi bíróságnak köszönhetően szeptember közepén szabadulhattak a börtönből (két hónappal korábban, mint a kiszabott büntetés letelte). Van-e számukra visszaút a legjobbak közé?

A tehetség nem vész el?

Alexandr Kokorin egyike azon született tehetségeknek, akiktől jóval fényesebb karriert vártak. Nagy valószínűséggel hozzájárult a karrierje bedőléséhez, hogy szinte gyermekkorától egyedül élt, majd fiatalon óriási vagyonra tett szert, rögtön milliárdos lett és nem volt mellette senki, aki egyengesse az útját. Többen is nyilatkozták róla, köztük a legendás edző, Valery Gazzaev is, miszerint nincsen pszichológiai stabilitása. 

Sajnálatos módon ez kihatással volt a pályán kívüli cselekedeteire, szeret élni, de talán túlságosan is. Másrészről a sérülés volt az, ami kiválthatta ezt a benne rejlő frusztráltságot. Évek óta meg akarta vetni a lábát az európai élvonalban, de érdemi hosszútávú szerződést nem kapott sztárcsapattól (Arsenal is csak kölcsönbe akarta). Az oroszországi vb lehetett volna számára a nagy kiugrás. 

Rádöbbent, hogy 27 éves korára az orosz ligában sem tudott még előrébb lépni (bajnoki cím). Barátja, A világbajnokságot szintén kihagyó Pavel Mamaev még mindig csak 29 éves volt, de számára is egyre távoldott a külföldi karrier. Közben azt olvashatták a sajtóban, hogy a 22 éves Aleksandr Golovin a jó világbajnoki szereplés után a Monacóhoz szerződött. 

A csalódottság és az elkeseredettség ugyanakkor nem mentség. Kokorin kapott egy újabb esélyt, talán az utolsót, hogy talpra álljon. Egykori klubja, egyből szerződést ajánlott neki, így a Zenit csapatát erősíti jelenleg. A 28 éves támadóban még van minimum 3-4 szezon, most következhetnek a legjobb évei, amikor kihozhatja magából a legtöbbet, talán még nem késő számára. 

Az ő pályafutása a többi orosz tehetség számára is példával szolgálhat, hiszen jelenleg is bőven akadnak kiváló játékosok az orosz első osztályban: Ivan Oblyakov, Alexandr Sobolev, Magomed-Shapi Suleymanov, Ilzat Akhmetov vagy épp a tavalyi szezon gólkirálya, Fyodor Chalov.