Játékosmozgás: Brexit miatt megváltozhat minden?

2018. december 30. - Faludi Kiss Ákos

A labdarúgásra is komoly hatást gyakorolhat a Brexit. Először csak a klubok kereteit, majd az átigazolási piacot is megváltoztathatja a britek Európai Uniós kilépése, de még a válogatottakra is kihatással lehet ez a döntés. Milyen átalakulást hozhat a Brexit a labdarúgás számára?

www_publicdomainpictures_net_brexit.jpg

Mi volt eddig?

Hosszú éveken át a világ legerősebb bajnokságaként tartották számon a Premier League-et. Sokan még most is őket tekintik az etalonnak, de ebbe a vitába most ne menjünk bele. Az viszont tény, hogy egy PL-ben szereplő kisebb csapat költségvetése is nagyobb, mint egy Serie A-ban vagy Ligue 1-ban középmezőnyében stagnáló klubé. Jól strukturált a pénzügyi helyzet (legalábbis jobban, mint ami mondjuk a LaLigában zajlik), klubok is gazdagabbak, mint a többi elit bajnokságban.  

Egy angol kiesőjelölt kerete közel háromszor annyit ér, mint egy spanyolé. Ez az átigazolásoknál is érzékelhető, ugyanakkor sok esetben a mutatott játékban már nem. Megmutatkozik ez az európai kupasorozatokban is (a Bajnokok Ligájában legutoljára 2012-ben nyert angol klub). Az angol labdarúgó szövetség (FA) döntése viszont erre is hatással lehet.

Az FA a tervek szerint ugyanis az eddigi 17-ről 13-ra csökkentené az idegenlégiósok számát a kluboknál. Jelen helyzetben ez jó pár Premier League csapatot érintene. Az átigazolások mindig is az egyik sarkalatos pontját jelentették a labdarúgásnak. A szigetország legismertebb pontvadászata vonzó célpontja a fiatal játékosoknak, de egy szigorítással átalakulna a piac, ahogyan az edzők helyzete is bonyolódna, de nem szabad átsiklani a tv-s közvetítési jogok és egyéb marketing bevételek felett sem. 

Átigazolási piac

Megpróbálom összegezni főbb pontokban, hogy körülbelül milyen hatásai lehetnek a döntésnek, bár folyamatosan változik a Brexit aktuális helyzete. Az átigazolásokat tekintve nem sok jóval kecsegtet a jövő. Ez az a kérdéskör, ami a leginkább foglalkoztatja a klubok vezetőit, játékosokat, de még a nézőket is. 

A szövetség szeretné, ha a brit játékosok kerülnének előtérbe a klubjaiknál, figyelve ezzel az utánpótlás nevelésére. A már említett FA javaslat nemcsak a sztárcsapatokat érintené kedvezőtlenül, hanem mindenkit. És ez alatt a többi európai bajnokságban szereplő klubot is értjük, hiszen vannak a britek szempontjából preferált pontvadászatok, ahonnét előszeretettel vásárolnak. 

Jelen helyzetben az Európai Unión kívüli játékosokra más szabályozás vonatkozik, mint az EU-n belülről érkezőkre, de ezt egységesítené az FA. Ez a döntés a Premier League csapataiban szereplő EU-játékosok több mint 60%-át érintené (akár 100-120 labdarúgót). A szabályozás lényege, hogy a FIFA világranglistát használnák támpontként, illetve a válogatott mérkőzéseket. Minél hátrébb helyezkedik el a kiszemelt játékos országa a világranglistán, annál több alkalommal kell hazája válogatottjában szerepelnie a megelőző két évben.

A 2018-as év végi ranglista alapján, az uniós tagállamok közül leginkább norvégokat és a cseheket érintené ez, orosz fiatalok manapság már nem mennek a PL-be, egy Arshavinhoz fogható tehetségnél pedig meglenne az a válogatott meccsszám, ami alapján bekerülhetne. Sokkal nehezebb helyzetben lennének azok a fiatalok, akiknek országa a szűkebb elithez tartozik. Bonyolultabb a hazájuk keretébe bekerülni, pallérozódniuk kéne hosszú éveket, mire meglenne a kellő meccsszámuk és eljuthatnának az angol első osztályba.  

Csak pár olyan játékos, aki emiatt nem, vagy csak jóval később kerülhetett volna be a PL-be: Virgil van Dijk, N'Golo Kanté, Kepa Arrizabalaga, David de Gea, Anthony Martial, César Azpilicueta, Ander Herrera, Aymeric Laporte, Leroy Sané és még lehetne bőven folytatni. 

Ha megnézzük az érem másik oldalát, akkor bizony változna a helyzete az EU-s klubcsapatoknak is. Készítettem egy kis összeállítást arról, hogy egyes bajnokságokban szereplő gárdáknak ez mekkora pénzügyi kiesést jelentene, ha nem lenne a Premier League potenciális felvásárló piac. Kicsit sarkított a szituáció, de minden évben lennének olyan gárdák, amelyeknél ez több tízmillió font nagyságú kiesést jelentene. 

Klub Bajnokság 2018-as bevétel (millió £) 2017-es bevétel (millió £) Összesítve
Porto Primeira Liga (portugál) 47,8 10,15 57,95 millió font
Athletic Bilbao LaLiga (spanyol) 72,2 58,5 130,5 millió font
Monaco Ligue 1 (francia) 29,5 107,5 137 millió font

 

Elsősorban a kisebb klubokat érintené, főleg a portugál, holland vagy belga pontvadászatban szereplőket, de nem kímélné a spanyol, olasz vagy épp német közép- és kiscsapatokat sem. Stabil pénzügyi helyzetük miatt, jó vevők voltak a PL szereplői egy nehezebb anyagi körülményekbe sodródó egyesület kapcsán is (Monaco). A szabályozás hozadéka lenne, hogy nem lenne szükség középszerű külföldi játékosokra, akkor inkább angol játékosokkal töltenék fel a keretet. 

A Premier League-n kívül is komoly hatása lenne az alsóbb osztályokban szereplő brit klubokra nézve a döntésnek, mivel oda még nehézkesebbé válna az igazolás (jelenleg a Championshipben ez minimum 150 játékost érint). A kisebb klubok patthelyzetbe kerülnének, mert külföldről csak hatalmas összegekért igazolhatnak majd a rostán átmenő játékost (akiért a többi PL klub is versenyben lenne jó eséllyel), szűkülne a mozgásterük, saját tehetségeiket csak nehézkesen tudnák megtartani, tovább nőne a szakadék a legjobbak és a lemaradók között. 

És még szó sem esett az EU-s ifikről, akiket nem igazolhatnának le az új szabályozások értelmében. Csak 18 éven felüli külföldi játékost szerezhetnének meg (anno Pogba vagy Fabregas is 18 éves kora alatt került a ligába), akik közel sem biztos, hogy 24-25 évesen a PL-be akarnak majd igazolni. 

Edzőkérdés

Arséne Wenger volt az első nem brit származású edző, aki bajnoki címig vezette csapatát a Premier League-ben, tette ezt 1998-ban. Akkoriban a skótok (Sir Alex Ferguson, Kenny Dalglish) uralták a bajnokságot, de a gyenge edzői képzésnek köszönhetően, Ferguson volt az utolsó (2013-ban), aki közölük bajnoki címet tudott szerezni. Ennek már öt éve, de még elkeserítőbb lehet, hogy 1995-ig kell visszamenni az időben egy másik, Egyesült Királyságból származó edző sikeréig. 

Mi sem mutatja jobban a brit edzők gyengeségét, hogy a hónap legjobbja díjat rendszerint angol vagy skót tréner nyerte a 90-es években, de odáig romlott a helyzet, hogy a legutóbbi 24 hónapból, mindössze hat sikert tudhatnak magukénak (ebből három Eddie Howe-é). A 2018/19-es idényben már csak öten képviselik az Egyesült Királyságot az edzők közül, akiknek csapatai kivétel nélkül a táblázat alsó felében találhatóak meg. 

A Brexit erre a kérdéskörre is komoly hatással lenne, mivel láthatóan alkalmatlanok (Howe-t és Southgate-t leszámítva) a szigetországbeli edzők arra, hogy sikereket érjenek el. A tulajdonosok el sem gondolkoznak azon, hogy honi edzőt alkalmazzanak. Másik probléma a stáb kialakítása (menedzseren kívül), ahol szintén falakba ütköznének a klubok, mivel ott is elsősorban külföldieket preferálnak. 

Válogatott

A szövetség elsősorban a válogatott miatt hozna ilyen döntést, hogy erősítse az utánpótlást, biztosítva hosszú évekre az angol foci jövőjét és az eredményeit. Az elmúlt évtizedek tendenciái viszont nem azt mutatják, hogy ez egy előremutató döntés lenne. Az angol válogatott ugyan a negyedik helyet szerezte meg a legutóbbi világbajnokságon, de a problémái évtizedekre nyúlnak vissza.

Az utánpótlás képzéssel akkora problémák nincsenek, hiszen mindegyik ország életében vannak holt időszakok, ráadásul olyan bázisaik vannak, amelyek világszerte ismertek. A klubok is élen járnak a fiatalok képzésében, elég csak megnézni az elmúlt évekből a Southamptont vagy a Manchester United-et. Tehetségek tehát megvoltak, mindössze a sikerek nem jöttek, ami az edzők hibája is. 

A nagyobb merítési lehetőség nem feltétlenül jelentené azt, hogy szignifikánsan javulna a szigetországbeli játékosok teljesítménye. Az pedig szintén nem elhanyagolható, hogy a külföldi edzők (Guardiola, Klopp) mekkora hatással voltak a fiatal angolokra. Ha ez nem lesz meg a későbbiekben, az komolyan visszavetheti a fejlődésüket. Már a 90-es évek előtt is voltak gondjaik a selejtezősorozatokkal, tehát nem a futball gazdasági fejlődésének köszönhették, hogy lesüllyedtek.

A 70-es és 80-as években többször is előfordult, hogy nem kerültek ki az aktuális világeseményre, ami kifejezetten kellemetlen, főleg, ha megnézzük az akkori keretekben szereplőket: Kevin Keegan, Phil Neal, Ray Clemence, Ray Wilkins, Trevor Francis, Bryan Robson vagy épp Gary Lineker.

cl_winner.png

Azt sem lehet mondani, hogy nagyon különböző stílusban játszó csapatokból érkeztek volna, de így is 1972 és 1984 között öt tornáról maradtak le (két világbajnokság és három Eb). Ha megnézzük, hogy akkoriban milyen szinten uralták a klubfutballt, akkor azt láthatjuk, hogy nem feltétlenül az utánpótlásban kell keresni a hibát, mert a minőségi játékosok rendelkezésre álltak. 

Közvetítések

A Premier League óriási nézettséget generál, legjövedelmezőbb labdarúgó bajnokság a világon, vetekszik az értéke a major sportokéval. Több milliárd eurós üzletről beszélünk, folyamatosan növekednek a bevételeik, rivális ligák a kanyarban sincsenek (LaLiga vagy épp a Bundesliga feleakkora bevételt sem tud termelni).

Azonban, ha jönnének a korlátozások, akkor óhatatlan lenne a visszaesés. Kevesebb néző lenne kíváncsi a mérkőzésekre, amikből kevesebb bevétele lenne a csapatoknak, emiatt nehezebb gazdasági helyzetbe kerülnének (elsősorban a kisebb klubok). 

A kevesebb európai játékos magával hozná a szigetországon kívüli értékesítések csökkenését. Mára a labdarúgás egy üzletággá vált, ahol meghatározó a stabil pénzügyi helyzet, egy ilyen Brexit a stabilitást befolyásolná. A rivális bajnokságok/klubok pedig kegyetlenül lecsapnának a kínálkozó lehetőségre, főleg akkor, ha a Premier League egykori EU-s játékosai mellett a nézőit is elhappolhatnák.