Kivesézzük: Sarri nagy napja

2018. december 09. - Faludi Kiss Ákos

A Manchester City és Pep Guardiola bajnoki veretlensége már a múlté. A Chelsea magabiztos 2-0-ás sikert aratott a regnáló bajnokkal szemben, Sarri tehát példaképét oktatta. Mi vezetett a hazai sikerhez és mire kell figyelnie a későbbiekben a spanyol trénernek, hogy elkerülje a hasonló vereségeket?

2387633-49651435-2560-1440.png

Hamis kilencesek

A londoni kékek a mérkőzést megelőzően tetemes hátrányban voltak az akkor még listavezető Manchester Cityvel szemben. Pep Guardiola és Mauirizo Sarri is nagyon hasonló felállást választott, ami egyben teret adott a gyors támadójátéknak, ugyanakkor a stabil labdatartás, illetve a védekezés is megoldható volt ez által. Klasszikus csatárok nélkül, hamis kilencesek mellett döntöttek a trénerek a támadósorban. 

lineup-horz_1.jpg

Az egyik oldalon ez a szerep Eden Hazardnak jutott, míg a másikon Raheem Sterlingnek. A 4-3-3-as játékrendszer a gyakorlatban sok esetben módosult 4-5-1-re a hazaiknál, ezzel próbáltak létszámfölényes helyzeteket teremteni. Kezdő tizenegyekre rápillantva egyértelmű volt a szándék a Chelsea részéről: elkerülni a bekapott gólt, lehetőleg egyet begyötörni valahogyan egy kontra révén. 

Meglepetések

Guardiola elővette a Jürgen Klopp által előszeretettel alkalmazott presszinget, amivel alaposan meglepte a Chelsea védőit. Az első negyedórában emiatt gyakorta veszített labdát a hazai csapat. Egyszerre 2-3 játékos rontott a labdás védőre, többiek pedig próbálták a passzsávokat lezárni. A Chelsea játékosainak is több esetben el kellett mozogniuk a saját helyükről, hogy megoldható legyen a labda kihozatala. Komfortzónán kívül kerültek több alkalommal is. 

city_pressing-vert.jpg

A játék elsősorban a Chelsea térfelén folyt, igyekeztek a vendégek folyamatos nyomás alatt tartani a hazaiakat. Guardiola hiába nyúlt egy régebben már működő taktikai elemhez, most nem tudott belőle komolyabb veszélyforrást kicsikarni. 

city_attacking.png

Sané és Mahrez próbálta széthúzni a tömörülő Chelsea védelmet - ez által területet biztosítani a lyukba futó Bernardo és David Silvának -, de ezt a hazaiak kivédekezték.

A képből még az is kivehető, ahogyan két "falba" rendeződik a Chelsea védelme. Szorosan állnak egymás mellett, alig marad hely a vendég támadóknak. Mivel Guardiola egyik védjegye a sokpasszos játék (ahogyan Sarrié is), ezért az olasz edző gondolta, ha nincsen helyük passzolni Sterlingéknek, akkor megakadályozható a támadásépítésük. 

city_attacking_01.png

Az első félórában akkora nyomás alá helyezte a City a hazaiakat, hogy a sikeres passzok száma duplája volt a vendégek javára. Ez viszont meddő fölény volt, tudta ezt jól Sarri is. Sok futással és mozgással fárasztották a riválist, míg ők fegyelmezetten védekeztek. Várták a kínálkozó lehetőséget. 

Egy kontra révén meg is érkezett az első játékrész végén. Erre balanszírozott Sarri, Kanté pedig kiválóan érkezett a második hullámban. A második félidőben az egygólos előny birtokában még inkább a londoniak térfelére összpontosult a játék. Fernandinhoék (és Guardiola) tanácstalanságát mutatja, hogy az utolsó félórában már felívelésekkel próbálkoztak. 

A hazaiak olasz edzője teljesen tisztában volt Guardiola erősségeivel és gyengeségeivel, saját keretéből pedig a maximumot tudta kihozni. Felesleges volt Giroud-t pályára küldeni, mivel tudta, hogy keveset lesz náluk a labda és nem megtartani kell azt, hanem minél gyorsabban levezényelni egy kontrát. Ellenben Guardiola kezdőjéből (és a keretből is..) hiányzott egy jól fejelő támadó, mert így nagyon egysíkú volt a játékuk. 

Teljes tanácstalanság lett úrrá a Manchester City labdarúgóinak és ebből most már ideje tanulnia a spanyol szakvezetőnek, mert nem először történik vele és csapatával hasonló. Egy fegyelmezett szoros védekezéssel szemben, esetleg agresszív presszing esetén (Klopp és a Liverpool tavaly a Bajnokok Ligájában), rendre szenvednek. Hosszú még a szezon, de a Liverpool már átvette a vezetést és a Chelsea is látótávolságon belülre került.