Kivesézzük: Juventus - Manchester United

2018. november 08. - Faludi Kiss Ákos

Mindenki Cristiano Ronaldo parádés góljáról beszél, de a mérkőzést a Manchester United nyerte, na de hogyan? Ki volt az a játékos, akinek a sikert köszönhették a Vörös Ördögök szurkolói? Elbízta magát az előny birtokában Allegri és lassan reagált Mourinho cseréire? Ezekre a kérdésekre is megtudhatjátok a választ az elemzésből!

juventus-stadium-opening-ceremony-1280x800_1.png

 

Előzmény

A két csapat múltja még az előző századra nyúlik vissza. Akkor parázs mérkőzéseket játszottak egymással. A 90-es években gyakorta összefutottak a Bajnokok Ligája csoportkörében vagy egyenes kieséses szakaszában. Az ezredfordulót követően viszont már a játékosmozgások határozták meg a két klub kapcsolatát. Számtalan olyan labdarúgó volt, akik mindkét klubban megfordultak: Tevéz, van der Sar, Ibrahimovic, Pogba és Ronaldo. Ez külön pikantériát ad a párharcnak, főleg Pogba és Ronaldo miatt. Előbbi a torinóiaknál lett ismert, míg utóbbi Manchesterben. 

Ellentétesen kezdték hazájuk pontvadászatát, Jose Mourinho állása sokáig veszélyben is forgott. A Juventus ellenben szárnyalt, őrizte veretlenségét, szezon eleji gyengélkedést is gyorsan leküzdötték. Az Old Traffordon 1-0-ás sikert arattak az olaszok, köszönhetően a Vörös Ördögök minden kreativitást mellőző játékának is. Massimilano Allegri elégedett volt a látottakkal, ugyanis mindössze két helyen változtatott a kezdőn és ugyanabban a 4-3-3-ban küldte pályára az övéit, mint ahogyan Angliában is tette. 

lineup-horzjuve.jpg

Jose Mourinho viszont jól érezte, hogy bizony ráfér a csapatra megújulás. Dobta a 4-2-3-1-es rendszert és olasz kollégájához hasonlóan ő is 4-3-3-ra váltott. A védelmen nem eszközölt változtatásokat, ellenben a támadósort megreformálta. Romelu Lukaku sérülése még jól is jött - ha lehet így fogalmazni -, alacsonyabb súlyponttal megáldott és mozgékonyabb támadók kerültek előre.

Unalmas első játékrész

Az első félidő nem fog bekerülni minden idők legjobb 45 percei közé. Ott folytatta a két csapat, ahol Manchesterben abbahagyta: az olaszok mélységből felívelt passzokkal próbálkoztak Ronaldo (és Dybala) irányába. Ez látható a képen is, ahogyan próbálják áthidalni a középpályás passzolgatást egy ilyen megoldással. Így lekerül a teher a portugál válláról, nem kell visszalépnie a pálya közepére labdákért, ugyanakkor nincsen elől Mandzukic, aki az ilyen felíveléseket megtartsa. Emiatt ezek a kísérletek csak elvétve jelentettek komoly veszélyt.

juvemu01.png

A Juventus játékosaiból négyen is egy kis területen helyezkednek, ezzel könnyű feladatot adva a vendégek védelmének, akik leparkoltatták a buszt a kapu elé. 

A manchesteri próbálkozások kontrákban és felállt védelemmel szembeni ötlettelen passzolgatásokban merültek ki. Alexis Sánchez kezdetése hozott egy kis dinamikát a csatársorba, de ez vajmi kevés volt, mivel a többiek részéről ugyanúgy nem volt meg az elmozgás, mint az első találkozón. Pogba szenvedett középen, kettős falat kellett volna átjátszania, ami lehetetlenségnek bizonyult az első félidő során. Ha jobban megfigyeljük, akkor láthatjuk, hogy a Juventus okosan a szélek felé próbálta tolni a Unitedet, gondolván arra, hogy egy esetleges beívelést (elsősorban Young részéről) Chiellini könnyedén kifejelhet majd Sánchez mellől.

juvemu.png

A Juventus játékosai szépen tömörülnek a kapu előtt, felkínálva az esélyt a széljátékra. Ezt a United játékosai nem használják ki, Shaw megjátszása helyett Pogbához kerül a labda, aki aztán el is veszíti a hazai játékosok gyűrűjében. 

A számítás bejött, komolyabb helyzetig nem jutott el a Manchester United, ugyanakkor a hazaiak sem érdemelnek dicséretet, mivel nem mertek kockázatot vállalni. Allegri arra balanszírozott, hogy Ronaldo villan egyet, ezért is volt a megerősített középpálya és a biztos lábakon álló védelem. A Khedira kapufát leszámítva a Juventus is csak vergődött. Egyik gárda sem mert nagyot kockáztatni, hiába volt mindkét oldalon papíron három támadó. 

Ronaldo-faktor

A szünet után megélénkült a játék, ami Dybala kapufájában csúcsosodott ki. Kellett már ez a jó távoli lövés a mérkőzésnek. A torinóiak hamar rádöbbentek, hogy a támadások közepette nagyon kinyíltak hátul, ezért gyorsan vissza is zártak, hamar újra a régi medrében fojt a találkozó, ami elcsordogált volna így a hátralévő időben is, ha nincsen Cristiano Ronaldo. Ezért a megmozdulásokért nevezik világklasszis a portugált, aki egy ilyen találkozót ki tud húzni a gödörből és egy másik irányba terelni, amiről aztán napokig beszélnek még a világsajtóban.

A gól szinte már klasszikusnak mondható, ugyanazt csinálta a Juventus, mint eddig, de most betaláltak. Bonucci labdája tanári volt, ahogyan Ronaldo befejezése is, de nem jöhetett létre volna ez a gól a manchesteri védők közreműködése nélkül. Borzalmasan helyezkedtek, vártak egymásra, mintha nem tudták volna, hogy kinek a feladata a portugállal menni ilyen esetekben. Erre a pillanatra várt Allegri. Jöhetett a maradék 25 perc, melyet látszólag már csak ki akartak húzni, azonban a vendégek ezt nem így gondolták. 

Fellaini-faktor

Jose Mourinho azonnal változtatásokat eszközölt, 10 percen belül cserélt hármat. A Manchester jóval fizikálisabb lett Fellaini beállításával, elkezdtek elől is fejpárbajokat nyerni, most már bátran lehetett ívelgetni befelé, nem Sánchez várta középen a labdákat. Következett is Mata gólja szabadrúgásból, amiben megvillantotta technikai képzettségét, de én a szabadrúgást megelőző szituációra hívnám fel a figyelmet. 

juvemu02.png

Fellaini ugyanis jól fedezte a labdát a tizenhatoson belül a nyakán egy hazai védővel, erre Sánchez jó eséllyel nem lett volna képes. Ez is hozzájárult a pontrúgás létrejöttéhez, ahol a spanyol villanhatott. Fellaini a mindent eldöntő találatból is tevékenyen kivette a részét, ugyanis ő fejelte tovább Ashley Young beívelését. 

José Mourinho most zseniálisat húzott a belga óriás pályára küldésével, mivel a futásban megfáradt Chiellini - Bonucci párossal szemben a végére felküldött egy hozzájuk hasonló felépítésű univerzális labdarúgót, aki mind a védekezésből, mind a támadásból aktívan ki tudja venni a részét. Allegri próbált reagálni, de már túl késő volt. Nem tudhatjuk, hogy ezeket a cseréket tudatosan eltervezte a portugál edző - függetlenül a mérkőzés állásától -, vagy pedig a helyzet megkívánta, mindenesetre jó eséllyel ez jelentette számára a szerződéshosszabbítást!