Edzőbuktató: Ez volt Mourinho Waterlooja

2018. szeptember 08. - Faludi Kiss Ákos

Az ezredforduló utáni évek egyik sikeredzője volt José Mourinho. A portugál szakember sorra nyerte a trófeákat és elit klubok kispadjára ülhetett le, majd őt is elérte a végzete. Megosztó személyisége már eddig is sok helyen problémát okozott, ahogyan most Manchesterben is, ahol harmadik évét kezdte meg a United kispadján. A harmadik fordulóban élete legkomolyabb, hazai pályán elszenvedett vereségébe szaladt bele. Ez volt Mourinho Waterlooja?

jose.png

Nyomasztó örökség

Sir Alex Ferguson egy dinasztiát épített fel a Manchesternél. A skót tréner visszavonulásával hatalmas űrt hagyott maga után, melyet egyelőre nem tudtak betölteni. Ha megnézzük a Vörös Ördögök edzői kronológiáját, akkor két hosszú periódust láthatunk: Matt Busby 24 éven át volt edző a II. világháború végétől, míg Ferguson 27 évig a 80-as évek második felétől. A két skót zseni után a portugáltól várták, hogy felemelje David Moyes és Louis van Gaal által leépített csapatot. Óhatatlan, hogy folyton folyvást elődjéhez mérjék, illetve várják tőle a megváltást, hogy visszahelyezze a klubot arra a szintre, ahol Ferguson regnálása alatt volt.

Azt azonban sokan elfelejtik, hogy ez egy újjáépülő csapat, ellentétben a 12/13-as kerettel, amivel a skót legenda a máig utolsó bajnoki címet nyerte a klub számára. A jelenlegi kulcsjátékosok nagyobb része 30 év alatti, s ez vissza is ütött a 17/18-as szezon során. De kár lenne felmenteni a portugál trénert a bajnoki sikertelenség alól. Sok esetben ugyanis elképzelés nélkül játszottak, elsősorban a vereség elkerülésére törekedtek, ami már régebben is jellemző volt Mourinho csapataira. Ezt nem tolerálta az Old Trafford népe.

A portugál tréner első két évébe azért belefért egy Európa Liga siker – csak a két nagy elődjének sikerült a MU-t európai kupagyőzelemre vezetnie -, de nála a harmadik év a vízválasztó. Rendkívül erős mentális képeségekkel rendelkezik (emiatt is megosztó személyiség), amit sokáig nem tudnak tolerálni sem a játékosai, sem a munkaadói. Ez általában a harmadik esztendőben ütközik ki, amikor a játékosai "fellázadnak" ellene. Ez történt a madridi években is, de már az Internél sem maradhatott a negyedik évre, ahogyan a második Chelsea-s korszaka is dicstelen véget ért.

Tottenham elleni fiaskó

Kedvezőtlen előjelek után az sem segítette az évkezdést, hogy nyáron a vezetőség nem erősítette meg megfelelően a keretet. Mourinho külön kérése volt, hogy hozzanak hátvédeket, illetve a középpályát is szilárdítsák meg Carrick visszavonulása után. Mindössze Fred volt komolyabb erősítés, ahogyan az alábbi kép is mutatja.

mu_transfers.png

A portugál szakember nem volt elégedett a kialakult helyzettel, ennek hangot is adott a sajtóban, ami nem bizonyult bölcs döntésnek:

Szóval eljött az idő számomra, hogy a piaci ügyeket elfelejtsem. Azokra a játékosokra kell koncentrálnom, akik elérhetőek, mert a Tottenham elleni meccs után válogatott szünet lesz, és segíteni fogok nekik felkészülni - mondta Mourinho

A nyilatkozatban említett Tottenham elleni találkozóig a Leicestert múlták felül (2-1), míg a Brighton otthonában kellemetlen kudarc érte a portugált, ami már intő jel lehetett volna számára. Talán emiatt is, több komolyabb változtatást eszközölt az ominózus mérkőzésre. Ez sok esetben visszájára sült el. Öt olyan játékost nevezett a kezdőbe (Herrera, Matic, Smalling, Jones és Valencia), akik az első két bajnokin nem léptek pályára. Merész húzás egy rangadó előtt a védelem gerincét, illetve az előtte szűrő középpályát kicserélni.

lineup-mu.jpg

Látható, hogy a játékosok mellett a taktikán is változtatott. Addig egy négyvédős rendszerrel játszott, most viszont háromra váltott, ami meg is kavarta a játékosokat. A baloldali kép a valóságban teljesen mást mutatott. Ander Herrera visszahúzódott hátra, ezzel elősegítve a labda felhozatalát, ami a mérkőzés első periódusában eléggé nehezen ment a hazaiaknak, mivel a Tottenham feltolt presszinget alkalmazott. 

mu-tottenham.png

Rögtön a tizenhatos sarkánál támadták a labdás Herrerát, ezzel belekényszerítve egy hátra passzba

A vendégek támadóinak olykor összejött a letámadás utáni labdaszerzés, de az esetek többségében csak azt érték el vele, hogy nem tudott kibontakozni a United. David de Gea előrerúgásaival végződtek az ilyen jellegű presszingek. Kane és Lucas folyamatos nyomás alatt tartotta a hazaiak védelmét, míg Eriksen (vagy Alli) besegített nekik, vagy emberfogást alkalmazott Maticcsal szemben. Mourinho taktikája ugyanakkor arra is kiterjedt, hogy áthidalja a letámadás okozta problémákat, így egyből felívelték a labdát Lukaku felé, aki testi fölényét kamatoztatva igyekezett megtartani a játékszert. 

Pocchetino mester védelmi stratégiája az volt, hogy középen összpontosítsák az erőiket. Lukaku mindig emberfogást kapott, sok esetben pedig fel is adták a széleket, ezzel biztosítva, hogy a tizenhatoson belül ne alakulhasson ki veszélyes szituáció. Elsősorban mélységi beívelésekre kényszerítették Pogbáékat. Ezeket a labdákat viszont könnyedén lefülelte a Vertonghen - Alderweireld páros. 

Mindezek ellenére a belga támadó így is veszélyes tudott lenni, ugyanis Danny Rose amolyan feltolt szélső hátvédet játszott a Tottenham védelmének baloldalán, amit rendre igyekezett is kihasználni a Manchester. 

mu-tottenham1.png

Rose miatt az egész védelmük eltolódott, sikerült is mögé több alkalommal bejátszani a labdákat, amit Lukaku vagy Valencia próbált kihasználni az üres területekre való bemozgásokkal. Rose csapata leggyengébb láncszeme volt a mérkőzésen, pocsék hazaadása miatt kerültek bajba az első játékrész során is, amiből Lukaku majdnem vezetést szerzett. 

Nem kellett volna sok a hazai találathoz, de Lukaku nem tudta kihasználni a lehetőségeit. Mindkét csapat igyekezett biztosra menni, Pocchetino egy gyémántalakzattal próbálkozott középen. Folyamatosan cserélgették helyüket az alakzat résztvevői, melynek komolyabb szerepe a második félidőben jött el. Mourinho ugyanis a szünetben sokat nem változtatott, ami arra is utalhat, hogy neki elég volt a döntetlen, illetve bízott egy Lukaku megindulásban. Ez a döntés okozta a portugál vesztét. Az argentin ellenfele ugyanis évről-évre fejlődik és már egy ilyen rangadón is képes váratlan húzásokat meglépni és az eredmény most őt igazolta. 

Az első félidő során észrevehető volt, hogy mind Shaw, mind Valencia magasan feltolva játszik az ellenfél térfelén. Ez olykor jól is jött - ha létszámfölényes helyzetet kellett kialakítani támadásban -, viszont akkora nyomást nem tudtak létrehozni, hogy megérje végig ezt a taktikát alkalmazni. Pocchetino jól vette észre, hogy üres területek keletkeztek emiatt a hazai védelem két szélén, így változtatott a felálláson. Eriksen többet húzódott ki a szélre, megszüntette középen az Alli - Eriksen tengelyt. Előbbit feltolta a csatársorba Lucas és Kane mellé, ezzel megnövelte az esélyét a gólszerzésre, mivel a három belsővédőre három támadó jutott. 

mu-tottenham2.png

A narancssárgával jelölt részen látszik, hogy mekkora szabad területe maradt a dán játékosnak, mivel Shaw nem klasszikus szélső védő volt. A besegítő kimozgás nem sikerült Jonestól, emiatt Eriksen szabadon adhatott be, amiből először lövés, majd szöglet lett. 

Ebből a húzásból gyakorlatilag két találatot ért el a Tottenham. Az elsőt csak közvetve, mivel az utána kialakult szögletből szerezték meg a vezetést, de a második már egyértelműen ennek volt köszönhető. Eriksen megint kiválóan mozgott be az óriási területre, a centerezése után Lucas érkezett a labdára. Gyakorlatilag 4 perc alatt eldöntötte a találkozót a vendég klub. 

mu-tottenham3.png

Kiviláglanak a Mourinho-féle védekezés hibái: Ander Herrera nem klasszikus középhátvéd, lesre állítást nem olvassa jól és beragad, ezt használja ki Eriksen, aki előtt megint hatalmas üres terület keletkezik. 

Teljesen másképp alakult volna azonban ez a 4 perc, ha Lukaku megint nem ront. A belga támadó helyzetkihasználása messze volt az elvárttól, ez is közrejátszott abban, hogy gól nélkül maradt a United. Ez azonban nem menti fel a portugál szakembert az alól, hogy mekkorát hibázott. Egyszer még talán elviselhető lett volna, de rövid idő alatt kétszer ugyanúgy jártak túl az ő és a csapata eszén. 

mu-tottenham4.png

A pozitívumok mellé kell azonban írni, hogy gyorsan lépett Mourinho. Érkezett Alexis Sánchez és máris egy 4-3-3-as rendszerre váltott az 55. percben a hazai gárda. Valencia és Shaw ugyanúgy előrehúzódva játszottak, ezzel próbáltak a Tottenham védelme mögé kerülni. Alexis Sánchez, valamint Lingard szabad kezet kapott a széleken, míg Pogba mélységi irányítóvá avanzsált.

Mindkét oldalon történtek cserék és taktikai változtatások is, melyből újfent a vendégek jöttek ki jobban. Gyakorlatban egy 4-4-1-1-es rendszerre váltott Pocchetino (számíthatott erre a forgatókönyvre az argentin tréner, mivel 2-0-ás előny birtokában automatikusan váltott a csapata), ami sok esetben inkább volt egy 5-4-1. Ilyenkor Dembele visszahúzódott a védelembe, ezzel elősegítve, hogy ne alakíthasson ki létszámfölényes helyzeteket a Sánchezzel kiegészült United. Kettős védelmi vonalat húztak a pályára, amit a hazaiak nem tudtak áttörni. 

Kontrákra rendezkedtek be. Érdekesség, hogy Kane volt a visszavont csatár, akire felívelik és indítja Lucast. Gyorsasága révén a brazil lefutja a hazaiak védelmét és kialakít egy helyzetet. Az elképzelés kiváló volt, ugyanis ebből született az utolsó találat. 

mu-tottenham5.png

A harmadik gólt megelőző kontra, mely egy MU támadásból indult. Kane szerezte meg a kifejelt a labdát, aki rögtön támadásba is dobta Lucas Mourát. A brazil Smallinggal szemben szépen megoldotta az egy-egy elleni szituációt, majd gólra váltotta a lehetőséget. A másik két védő lassan zárt vissza és nem segítettek be, ami szintén nagyban könnyítette az alacsony súlyponttal rendelkező támadó dolgát (ketten simán elsodorhatták volna és nem kerül sor futóversenyre).

Míg a portugál elkényelmesedett az első játékrész után, addig kollégája folyamatosan változtatott és kereste az ellenfél hibáit. Mourinho már csak ezekre a változtatásokra tudott reflektálni, de eredményt nem ért el vele. Pocchetino merész döntéseivel rangadót tudott nyerni. 

Meddig maradhat Mourinho?

Az első félidő alapján lehetne isteníteni a portugált, de nem érdemes. Nagy hiba volt, hogy ennyi "újonc" került a kezdőbe, ahogyan az is, hogy 55 percig jegelte Alexis Sánchezt, akivel jobban megbonthatta volna a Tottenham védelmét a széleken. Rose helyezkedési hibáira rá kellett volna játszani, ahogyan a középen tömörülő védekezéssel szemben is ki lehetett volna valamit találni. Félidőben sokat nem csinált José, így a vereség egyértelműen a nyakába varható. 

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a portugál szakember a tavalyi szezon során idegenben megverte Guardiola, míg hazai pályán Klopp csapatát. Nem lehet tehát kijelenteni, hogy a nagy meccsekre nem tud felkészülni, inkább csak azt, hogy már felette is eljárt az idő (egy ideje) és jóval sebezhetőbb, mint mondjuk 8-10 éve. Konstans jó teljesítményre képtelen a csapataival. A jelenlegi állapotában a Manchester United nem alkalmas a hosszútávú kétfrontos harcra, pláne ilyen erős Premier League mezőnyben. 

Valamit tehát be kell áldoznia, ez pedig inkább a bajnoki cím legyen véleményem szerint.. A PL edzői garnitúrája fokozatosan erősödik, most már Pocchetino, Klopp és Guardiola mellé olyan tréner is bekerült a kalapba, mint Maurizio Sarri - aki egy gyengébb Napolival is éveken át szorongatta a Juventust - vagy Nuno Espírio Santo. Utóbbival kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy egykor Mourinho játékosa volt és egyre gyakrabban felmerül a neve, mint lehetséges utód. Egy bizonyos Zinedine Zidane a másik jelölt a United kispadjára. 

Mourinho elbocsájtása egyből felmerült a Tottenham elleni zakó után és ultimátumot kapott, de a Burnley-t sikerült megverni, így a válogatott szünetben rendezheti a sorokat. Szükség is lesz rá, mivel kemény hónapok elé néz. Látható, hogy a következő válogatott szünet után lesz egy nehéz periódus, ami vízválasztó lehet a manchesteri karrierjében. 

mua.png

Addig többségében nyerhető meccsek lesznek, minden azon múlik, hogy mennyire sikerül rendet tennie az öltözőben. Szó volt a sajtóban (Daily Mail), hogy bizonyos emberek/kisebb csoportok fellázadtak ellene (Pogbával az élen). Ez nem új keletű a karrierjében, de most egyik kulcsjátékosát veszítheti el, ha nem oldja meg a helyzetet. Pogba iránt élénken érdeklődik egykori klubja, télen akár már csapatot is válthat. 

Mourinho tehát újabb krízisbe került. Nem tenne jót neki egy esetleges elbocsájtás a legutóbbi két (Chelsea és Real Madrid) fiaskója után. Egyértelműen azt mutatná, hogy elhaladt mellette a fiatalabb generáció. Ha ez mégis megtörténne, lehet érdemes lenne egy rövid pihenőre mennie vagy akár nemzeti csapatokban gondolkoznia. Nagyobb merítési lehetősége lenne a játékosokat tekintve, sok esetben már kész klasszisokkal dolgozhatna, ami neki igazán fekszik (lásd Internél töltött évek).